„A divat változik, a stílus örök” – Coco Chanel.
Hogy mennyire igaza volt.
És ezt nem csak az öltözködésre értem. Hanem arra, hogy a különböző generációk mit csinálnak épp a szabadidejükben. Arra, hogy van, aki romkocsmába jár, sőt küldföldről is azért repülnek ide. A szlengre. Egy felkapott ételre, mint a cronut volt. Egy zenekarra, vagy épp egy kiegészítőre. De lehet szó a zenei ízlésről, a filmekről is.
A divat valóban változik, legtöbbször évente, olykor ritkábban, de sokszor még gyorsabban. De ha stílusod van, akkor az megmarad.
Talán ezért érintett annyira mélyen, hogy elkezdtem táncolni, de nem találtam benne sehol a stílust. Mondjuk salsázni kezdtem, ami a divattáncok közé sorolható. Valahogy úgy éreztem, hogy nem az én világom. Belekóstoltam még több divattáncba, és láttam, hogy mennyire felfutottak, hogy tele vannak a táncos estek, sőt a közösségi média felületeken is rengeteg videóban futok bele. De olyat kerestem, ami több, mint divat és ahol megélhetem a stílusos önmagamat. Merthogy a stílusos öltözködés, a gasztronómia és az értékes élmények egy életen keresztül velem lehetnek. Így tovább kerestem a táncokat, egészen addig amíg találtam valamit, ami nem csak divatos, hanem valóban stílusos. Ez volt az argentin tangó Budapesten.
Elegancia – harmónia – tangó
Többször találkoztam már tangós hirdetésekkel, de amikor egy szabadtéri tangós táncestet láttam, akkor lenyűgözött. Finom és szenvedélyes mozdulatok, ahol a tisztelet minden előtt van. Jó látni ezt a harmonikus mozgást, amiben semmi erőlködés nincs. Csak a zene és pár lépés, egymáshoz nagyon közel, szinte ölelésben. Egy kulcs gondolat volt előttem, hogy szeretnék egy igazán stílusos helyen tangózni tanulni. Szerencsére megtaláltam a Tangó Budapest oldalt, ahol kiderült, hogy hasonló értékekkel bírnak, mint én. Kiderült, hogy nem egy klasszikus tánciskoláról van szó. A TáncSzalonban elegáns környezet várt, a tánctéren kandallóval. A többi táncos is vállalkozó, vagy épp vezető volt, mint én, így könnyen megtaláltuk a közös nyelvet. Főleg azért, mert egy alkalom, az nem csupán egy óra, hanem van tér leülni meginni egy kávét és beszélgetni kicsit, mielőtt belefognánk a táncba. Nem csak a táncról szól, hanem a közösségről. Ráadásul a dressz kód valóban egy jó szűrő, mert a táncos eseményeken sokszor láttam alulöltözött táncosokat. Itt pedig mindenki lezser eleganciával táncol a parketten. Hát igen, nem mindegy, hogy valahol heringparti van, vagy van tér táncolni és megismerni a többieket. Mivel limitált a létszámuk, ezért valóban tudunk egymásra hangolódni, megismerni és persze táncolni is. Sok újdonságot ismerek meg a tangó különleges budapesti helyszínén Újbudán, nemcsak a táncról, hanem magamról is. Mert a tangóban minden alkalom egy önismereti út. Ahogy egy kedves pár mondta a napokban, „ennél nem is kell jobb terápia”.