„Hajóra? Én? Ugye most vicceltek?” — mondtam a barátnőimnek, amikor a születésnapi meglepetésemet közölték velem, mosolyogva és kicsit izgatottan. Én az a típus vagyok, aki a ruhát gondosan az alkalomhoz válogatja, a cipő színét a táskához, az ékszert az est hangulatához, és az egész megjelenést a kedvállapothoz. A Balaton nekem mindig a strandon való napozás és a part menti séta volt, megfelelő kalapban, gondosan kiválasztott napszemüvegben, megfelelő szandálban. A hajó ebben a gondosan és aprólékosan felépített rendszerben nem szerepelt, mert a hajón erős szél van, a szél pedig kócos hajat jelent, és a kócos haj nem fér bele az esztétikába, amit magamnak felépítettem. Legalábbis addig ezt gondoltam, amíg meg nem győztek az ellenkezőjéről.
„Majd meglátod” — mondta a barátnőm, aki a foglalást intézte a balatonpro.hu oldalán. „A hajón más vagy, mint a parton.” Nem hittem neki, de a születésnapom volt, és a három barátnőm úgy nézett rám, hogy tudtam, nincs visszaút. A siófoki kikötőben találkoztunk a kapitánnyal, aki az első pillanattól kedves volt, és egyáltalán nem nézett furcsán, amikor a cipőm és a ruhám miatt aggódtam. „A fedélzeten mezítláb kell menni” — mondta, és én levetettem a szandált, ami egész nap a talpamhoz simult, és ráléptem a meleg fára.
„Na, ugye mondtam?” — nézett rám a barátnőm diadalmas mosollyal, amikor a vitorla megtelt széllel és a hajó lassan megdőlt. „Ez nem az, amire számítottál.” Nem volt az. A szél belekapott a hajamba, a napszemüveg szinte lerepült az orromról, és a ruha úgy lobogott, mint egy valódi kifutón, csak itt nem a fényképezőgép villogott, hanem a Balaton csillogott. A hajó egy Beneteau 343 volt, elegáns vonalvezetéssel, és a fedélzet szépen gondozott, meleg tíkfája olyan kellemes érzést adott a talpam alatt, mint egy jól varrott bőrcipő beleje. A BalatonPRO tíz saját hajóval dolgozik, és a flottájukban Bavaria, Jeanneau, Elan és Hanse márkájú hajók is vannak.
„Most mondd meg nekem őszintén, hiányzik a tükör?” — kérdezte a barátnőm nevetve, amikor a hajó közepén álltam, a szél az arcomba fújt, és a Balaton minden irányban körülvett. Nem hiányzott, és ezen magam is meglepődtem. A vízen az ember nem a tükörbe néz, hanem a horizontra, és a horizont nem ítél meg, nem szól be, nem lájkol és nem kommentel. A kapitány közben mesélt a lehetőségekről — nemcsak Siófokon lehet indulni, hanem Balatonfüredről, Tihanyból, Fonyódról is, és a balatonpro.hu oldalon minden egyes részlet pontosan és átláthatóan le van írva.
„Boldog születésnapot!” — mondták egyszerre a barátnőim, amikor a kikötőben a Hullám Teraszon leültünk. A jéghideg pezsgő négyezer forintba került, ami négyfelé osztva nevetségesen kevés. A naplemente a Balatonon az a fajta szín volt, amit semmilyen rúzzsal és semmilyen filterrel nem lehet reprodukálni. A korlátlan alkoholmentes italcsomag kétezer forint volt fejenként a hajón, és a fizetés rugalmas — előleg utalással, a maradék helyszínen. A BalatonPRO megmutatta, hogy a stílus nem arról szól, amit viselsz, hanem arról, hogyan érzed magad a saját bőrödben — és a fedélzeten, mezítláb, kócosan, a szélben, úgy éreztem magam, mint aki végre nem pózol, hanem él.